1. rész – A titok, amely mindent megváltoztatott
Amikor egy egyhetes üzleti útról hazatértem, arra számítottam, hogy a férjem már alszik, a tizenkét éves lányom, Mia pedig békésen pihen a saját ágyában.
Ehelyett Miát a konyha padlóján találtam összegömbölyödve.
Egy vékony takaró fedte, a feje alatt párna volt, mellette pedig egy pohár víz állt. Egy pillanatra megdermedtem a rémülettől – azt hittem, valami baj történt vele.
Ledobtam a bőröndömet, és odasiettem.
– Mia!
Nyugodtan lélegzett. Nem volt lázas, nem láttam rajta sérülést. A megkönnyebbülést azonban gyorsan felváltotta a döbbenet.
Miért alszik a lányom a konyha padlóján?
Már majdnem éjfél volt. A járatom órákat késett, de Kyle rendszerint ébren maradt, amíg haza nem értem. A pénztárcája és a telefon töltője még mindig a hálószobában volt, ő viszont sehol sem volt.
Ekkor észrevettem, hogy Mia szobája alól fény szűrődik ki.
Halk beszélgetést és bútorok mozgatásának zaját hallottam.
Összeszorult a gyomrom. Odamentem, és benyitottam.
Egy idős asszony állt Mia ágya mellett.
Ezüstös haját laza kontyba fogta, halvány hálóinget és túlméretezett kardigánt viselt. A szoba felét dobozok töltötték meg, Mia íróasztalát elmozdították, a könyvespolca pedig eltűnt.
Kyle éppen segített az asszonynak a bútorok rendezésében.
– Mit műveltek? – kérdeztem.
Kyle megfordult.
– Alice… megjöttél.
Az idős nő értetlenül nézett rám.
– Ki ez a nő?
Mielőtt Kyle válaszolhatott volna, az asszony a folyosó felé mutatott.
– Legyenek csendesebbek. A kisfiam alszik.
A házban nem volt semmilyen kisfiú.
Kyle megkért, hogy menjünk ki beszélni, de nemet mondtam.
– Most azonnal magyarázatot akarok.
Az asszony megsimította Mia ágyát.
– A férjem építette ezt a szobát. Nem örülne, ha idegenek mozgatnák a bútoraimat.
Kyle gyengéden megérintette a karját.
– Gladys, üljünk le, jó?
Az asszony felragyogott.
– Itt vagy végre, drágám. Mindenhol kerestelek.
Majd szeretettel megsimogatta Kyle arcát.
Dermedten néztem a férjemre.
Kyle lehunyta a szemét.
– Alice… ő az édesanyám.
