Egy koszos ruhás, mezítlábas hajléktalan férfi sétált be a templomba: a plébánosok undorral néztek rá, de amit a pap tett, sh0cked mindenkit!)
A templom csendes volt. Az emberek ültek a padokon, néhányan imát olvastak maguknak, mások hallgatták a pap szavait. Úgy tűnt, hogy minden a szokásos módon megy – amíg egy férfi meg nem jelent az ajtóban.
Mezítláb volt, régi szakadt ruhában, ősz hajjal és fáradt tekintettel. Alig észrevehető suttogás futott át a folyosón. Mindenki érezte a tőle áradó nehéz szagot. Több nő összerezzent, a férfiak elfordultak, hogy a lehető legtávolabb kerüljenek. Senki sem akarta, hogy bármi köze legyen hozzá.
A hajléktalan ember, ezt felismerve, még a padok felé sem nézett. Tudta, hogy piszkos, tudta, hogy a normális emberek nem fogadják el. Egyszerűen letérdelt a hideg padlóra, és imádságban összehajtotta a kezét. Az ajkai olyan szavakat suttogtak, amelyeket szinte senki sem hallott.
Eközben a plébánosok továbbra is pillantásokat cseréltek.
— Mit keres ő itt?
— Micsoda szégyen…
— Itt nincs mit keresnie. És lehetetlen pihenni tőlük a templomban.
Valaki felállt és elment, nem akart ülni mellette » egy ilyen ember.”
Ebben a pillanatban a pap megszakította a szolgálatot. Lassan leereszkedett a szószékről, és közeledett a hajléktalanhoz. A tömeg megfagyott. Mindenki remélte, hogy a pap kidobja a hajléktalant, de valami váratlant tett.
A pap a férfi hátára tette a kezét, és hangosan szólt:
— Isten küldött ide, testvér. Hogy segíthessünk. Hogy rajtunk keresztül kinyújtsa a kezét feléd.
E szavak után a pap levette a cipőjét, és átadta a férfinak.
— Vedd el. Most imádkozz velünk. Ma imádkozunk a lelkedért, a szenvedésedért, mindazért, ami arra kényszerített, hogy az utcára kerüljön. De imádkozunk azoknak a bűneiért is, akik ruhájuk alapján ítélnek meg valakit, és gyűlölettel tekintenek Isten teremtésére. Végül is az Úr arra tanított minket, hogy szeressük felebarátainkat.
Úgy tűnt, hogy ezek a szavak minden jelenlévő szívét megütik. Az emberek leeresztették a fejüket, sokan nem mertek egymásra nézni. Szégyellték magukat. Végül is megértették, hogy a pap róluk beszél.
Ez a történet arra emlékeztet bennünket, hogy a jóság önmagunkkal kezdődik.
