A temetésen négy férfi alig tudta felemelni a fiatal nő koporsóját
Már kora reggel gyászolók gyülekeztek a régi városi temetőben.
Az eget szürke felhők borították, a levegő nyirkos volt. Emilia, a fiatal nő rokonai és barátai lassan haladtak a sírkövek között, miközben mindenki a búcsúztatásra készült.
Emilia mindössze huszonkilenc éves volt.
Néhány nappal korábban autóbalesetet szenvedett, amikor hazafelé tartott. Az orvosok órákon keresztül küzdöttek az életéért, de a sérülései túl súlyosak voltak.
Szülei a lezárt koporsó mellett álltak. A férje, Daniel, néhány lépéssel arrébb maradt. Szinte senkivel sem beszélt, tekintetét pedig egy pillanatra sem vette le a koporsóról.
A szertartás körülbelül egy órán át tartott.
Amikor a búcsúztatás véget ért, a pap elmondta az utolsó imát, majd elérkezett az idő, hogy a koporsót leengedjék a sírba.
Négy temetkezési dolgozó odalépett, és megfogta a koporsó fogantyúit.
Az egyik férfi röviden biccentett.
– Emeljük!
Mind a négyen megfeszítették az izmaikat, és egyszerre próbálták felemelni a koporsót.
De néhány másodperccel később értetlenül néztek egymásra.
Alig néhány centiméterrel tudták csak megemelni.
Újra megpróbálták.
Ezúttal térdmagasságig sikerült felemelniük, de olyan erőfeszítésbe került, hogy az izmok még a kabátjukon keresztül is kirajzolódtak.
– Ez túl nehéz – mondta az egyikük.
– Ez nem lehet – felelte egy másik.
– Óvatosan…
Néhány másodperc múlva kénytelenek voltak visszaengedni a koporsót a földre.
A gyászolók között halk suttogás kezdődött. Az emberek zavartan néztek egymásra.
Az egyik munkás megtörölte a homlokát.
– Mennyit nyomott? – kérdezte.
– Körülbelül hatvan kilogrammot – válaszolta az egyik rokon.
A férfi összevonta a szemöldökét.
– Akkor ezt egyáltalán nem értem.
Daniel közelebb lépett.
– Mit nem ért?
– A koporsó túl nehéz.
– Túl nehéz mihez képest?
– Egy ilyen súlyú nőhöz képest.
Daniel láthatóan egyre idegesebb lett.
– Mi az, talán nem elég erősek? A feleségem csak hatvan kilogrammot nyomott.
– Nem erről van szó, uram – válaszolta a munkás.
– Akkor miről?
A férfi azonban nem tudott mit mondani. Ő maga is ugyanolyan értetlenül állt a helyzet előtt, mint mindenki más.
Néhány perccel később a négy férfi ismét nekifogott.
Megigazították a fogásukat, összeszedték minden erejüket, majd egyszerre emeltek.
Ezúttal sikerült felemelniük a koporsót.
Lassan elindultak vele a sír felé.
Már csak néhány méter volt hátra.
Aztán hirtelen az egyik férfi megbotlott.
A koporsó veszélyesen megdőlt.
A többiek megpróbálták megtartani, de a súlya túl nagy volt.
A következő pillanatban hangos döndülés rázta meg a temetőt: a koporsó nagy erővel visszazuhant a földre.
A tömegből rémült sóhaj tört fel.
Az egyik munkás zihálva állt a koporsó mellett, és úgy nézett rá, mintha most látná először.
– Ez lehetetlen…
– Mi lehetetlen? – kérdezte valaki.
– Sokkal nehezebb, mint amilyennek lennie kellene.
Daniel néhány másodpercig némán meredt a koporsóra.
Aztán hirtelen megváltozott az arckifejezése.
Előrelépett.
– Nyissák ki a koporsót. Most azonnal.
Mindenki megdermedt.
– Tessék?
– Nyissák ki azonnal!
– Uram, ezt nem szabad…
– Nyissák ki!
A munkások óvatosan eltávolították a rögzítéseket, majd lassan felemelték a fedelet.
A temetőre teljes csend borult.
Amikor a fedél teljesen kinyílt, több ember azonnal hátralépett.
Az egyik munkás elsápadt.
Egy másik a szája elé kapta a kezét.
Emilia teste alatt egy rejtett rekesz volt.
Olyan gondosan alakították ki, hogy kívülről szinte lehetetlen lett volna észrevenni.
A rekeszben egy férfi holtteste feküdt.
A testét szorosan fekete műanyagba csomagolták.
A levegőt azonnal erős, vegyszeres szag töltötte be.
Néhány másodpercig senki sem tudott megszólalni.
Végül az egyik temetkezési dolgozó törte meg a csendet.
– Istenem…
A hangja remegett.
– Van itt még egy holttest.
Rémült moraj futott végig a gyászolók között.
Az emberek hátrálni kezdtek a koporsótól. Valaki sírni kezdett, más pedig elővette a telefonját.
– Hogy történhetett ez? – suttogta az egyik rokon.
A temetkezési dolgozók ugyanolyan döbbenten álltak ott, mint mindenki más.
– Mi már lezárva kaptuk a koporsót.
– Minden le volt pecsételve.
– A dokumentumok rendben voltak.
– Semmiről sem tudtunk.
Daniel lassan térdre ereszkedett a koporsó mellett.
Felesége holttestéről a benne rejtőző férfi testére nézett.
Az arca teljesen elsápadt.
– Ki tehette ezt?
Senki sem tudta a választ.
### A rendőrség perceken belül megérkezett
A temető területét azonnal lezárták, és a temetést félbeszakították.
A nyomozók megvizsgálták a dokumentumokat, kihallgatták a temetkezési vállalat alkalmazottait, és elkezdték felderíteni, milyen útvonalon szállították a koporsót.
Néhány nappal később újabb sokkoló részletre derült fény.
A koporsóban talált férfi egy nagy építőipari vállalat korábbi könyvelője volt. Néhány nappal korábban nyomtalanul eltűnt.
A nyomozók szerint a férfi dokumentumokat készült átadni az ügyészségnek a vállalaton belül zajló nagyszabású pénzügyi csalással kapcsolatban.
Ezután senki sem látta többé.
A nyomozás során az is kiderült, hogy a koporsót egy olyan fedőcég segítségével szállították, amelyet hamis dokumentumok felhasználásával jegyeztek be.
A nyomozók arra a következtetésre jutottak, hogy az elkövetők kihasználták Emilia családjának tragédiáját.
Miközben a hozzátartozói a temetést intézték és próbálták feldolgozni a fiatal nő elvesztését, valaki úgy döntött, hogy a temetést egy másik ember holttestének elrejtésére használja fel.
A bűnözők abban bíztak, hogy senki sem fogja felnyitni a lezárt koporsót a temetés előtt.
Úgy gondolták, hogy a sír örökre elrejti majd a bizonyítékokat.
